Csodálatos látomás: Gantner Dániel delfinek közt a Vármező Galériában

Gantner Dániel harmadik önálló kiállításán a Vármező Galériában kaleidoszkópként megtört képsíkok és rejtélyes figurák kibogozhatatlan keveréke fogadja a látogatókat. A térben nyolc festmény látható, melyek lazán egymáshoz kapcsolódva dokumentálják alkotói munkáját az elmúlt két évből. Méretük az ékszerdoboznyitól az óriási tablókig terjed, de a festmények forma-, és színvilága, festészeti megoldásai mégis egy koherens, zárt sorozattá fűzik össze őket.

Az egymáson elcsúsztatott körvonalakból kirajzolódó formák, és az őket kitöltő színátmenetek fokozatosan fedik fel titkaikat a néző előtt. A “Türkiz prizma nyelvvel” például apró karcolt faktúrákat és szellemképszerű lazúr-motívumokat, az “Ezüst Prizma” villanásnyi meleg színeket, míg “A fotós” egy mobiltelefonnal a szemünkbe vakuzó járókelő sziluettjét, és a képből kifelé tekintő emberi szemgolyókat…

A “Kompozíció marokkói csempemotívummal”-ban felfedezhető egy kövek alatt tekergő, terhes óriáskígyó, fölötte különféle trópusi pillangók. Mi lehet a kapcsolat a figurák között? Milyen történetet játszanak el? Gantner Dániel festményeiben ezekre a kérdésekre nem kapunk egzakt választ. Nincs egyik vagy másik értelmezés a többi elé helyezve.

A kiállítótér középső helyét a “Csodálatos Látomás (Kozsó delfinek között)” című festmény foglalja el, amin a többi képről ismerős festmény-szövetben Kozsó bukkan fel, a híres-hírhedt Mokka interjút idéző beállásban, feje körül absztrakt glória, kezében lótusz, vagy rózsa nyílik és a napszemüvegében tükröződik az univerzum. Körülette Rick Sternbach sci-fi illusztrátor szkafanderes delfinjei úszkálnak (amik a Future Life c. tudományos-fantasztikus újság 1980. márciusi számához készültek), míg jobb szélen képregényes szövegbuborékból olvasható az interjú eredeti szövege, amiben persze az alábbi mondatok is elhangzottak:

“-...egyébként itt vannak itt még vannak delfinek is? Mert vannak delfinek, itt természetes, a Balatonban, delfinek és ez a világ legjobb érzése, most reggel, nem? Természetesen. -De delfint nézni, vagy delfint enni? -Nem azt soha, azt soha. Azok pozitívak és nagyon jók.”

A festmény ezt az interjút gondolja tovább, értelmezi újra, egy olyan elképzelt szcenáriót sugallva, ahol az egy vízió keretein belül nyer visszamenőleges értelmet. Egyébként maga a kiállítás címe is az interjút idézi meg:

“- ...te szereted ezeket a jó, kiadós villásreggeliket, és ez a te legnagyobb doppingszered. -Mert a nagymamának és a mamukámnak, és az anyukámnak az igazi csodareggelijük az megcsinálta a tojást, a kolbászokat, a zöldségeket, az igazi fincsiket, hegyekbe, és az igazi férfinek ez a lényeg, jó? Ezért nézünk ki még mindig jól, nagyon jól, igaz, húszévesek vagyunk…”

Gantner azt írja a kiállításon látható festményekről, hogy ő is úgy tekintett rájuk, mint Kozsó ezekre a bizonyos villásreggelikre. “Doppingszerként”, feltöltődés gyanánt készítette őket, magának és a képek nézői számára, így férhetnek meg egyszerre a szép formák és színek a komikus, bizarr vagy szürreális elemek mellett.

GANTNER DÁNIEL: AZ IGAZI FINCSIK

Vármező Galéria 2021. 07. 17. – 2021. 08. 31.

12.jpg
13.jpg
IMG_8243.JPG
13E68A68-9F01-49CA-A73B-72802BFA9E1E (1).JPEG
Fajl_000.jpeg